A nőgyógyászati rendeléseken a nők igen gyakran valamilyen vérzési rendellenesség miatt keresik fel orvosukat. E zavarok jellegüktől illetve elsősorban a nő életkorától függően más-más teendőt igényelnek.

Pubertás
    A lányoknál az első menzeszt követően jó néhány hónapig nem áll be a szabályos ciklus. Ilyenkor még nincs peteérés, ezért a ciklusok általában 4 hétnél hosszabbak. Ez nem igényel kezelést, csak türelmet. (Természetesen túl hosszú menzeszszünet esetén - ha a gyerek szexuális életet él - gondolni kell esetleges terhességre is.) Ritkán előfordulhat pubertás idején rendesnél gyakoribb menstruáció is. Ilyenkor célszerű szakorvoshoz fordulni a fokozott vérveszteség megelőzése céljából. A kezelés általában tüneti szerekből és kálciumpótlásból áll, hormontartalmú gyógyszereket a még kialakulatlan hormonháztartás miatt lehetőleg nem adunk.

Vérzéskimaradás
    A vérzészavarok egyik csoportja, amikor a várt időszakban nem jelentkezik menstruáció. Ilyenkor – ha a terhesség kizárható és nem életkorból eredendően klimaxról van szó – általában valamilyen átmeneti hormonzavar, esetleg a peteérés hiánya áll a háttérben. Ezen esetekben gyógyszeres (hormon-) kezeléssel a vérzészavar megoldható.

Rendellenes vérzés
    A vérzészavarok másik csoportját képezik azok az esetek, amikor "plussz" vérzéssel állunk szemben. Előfordul, hogy a rendes időben jelentkező menstruáció elhúzódik (kóros, ha 10 napon túl is tart), vagy két menzesz között rendellenes vérzés lép fel.

    A "normálisan beállt" menstruációs ciklust követően 40 éves korig a vérzési rendellenességeknek különösebb klinikai jelentősége nincs. Ezek ritkán lépnek fel, csak egy ciklusban jelentkeznek, és általában kezelést sem igényelnek. A nőgyógyászati vizsgálat célja leginkább az, hogy a vérzészavar hátterében fennálló esetleges anatómiai eltérést (mióma, ciszta stb.) kizárjuk. Két esetben azonban teendőt igényelnek a vérzészavarok.

    Fogamzásgátló tabletta szedésének elkezdését követő első-második hónapban normális, ha kevés közti vérzés előfordul. Ha azonban a vérzési rendellenesség több hónapig is fennmarad, szükségessé válik másik, kissé más hormon-összetételű tabletta felírása. A méhen belüli fogamzásgátló eszközt (IUD, spirál) viselő nőknél a vérzészavar hátterében – akár láz, fájdalom nélkül is – leggyakrabban gyulladást találunk, ezért ilyenkor antibiotikum adása célszerű. Külön kategóriát jelentenek a 40 éves kor felett illetve a menopausa után jelentkező rendetlen vérzések. E vérzészavarok 2 százaléka egy kezdődő rosszindulatú betegségnek - a méhtestráknak (a méh nyálkahártyájából kiinduló rosszindulatú betegségnek) lehet az első jele. Ezt igazolni illetve kizárni csak szövettani vizsgálattal lehet. (A beavatkozást latinul abráziónak, magyarul egészségügyi kaparásnak hívják; vénás altatásban végzik, minimális kellemetlenséggel jár, és mindössze néhány órás kórházi tartózkodást igényel.) Az a tény, hogy valaki évente rendszeresen jár rákszűrésre, nem helyettesíti ilyen esetben a szövettani vizsgálatot, hiszen a rákszűrés során a méhnyakrákot tudjuk kiszűrni, a méhtestrákot nem.

Ugrás a lap tetejére

Görcsös menstruáció

    Számos nőt érint a görcsös menstruáció, azaz a dizmenorrea. A panaszok mértéke az alig észrevehetőtől a hányással, ájulással járó, munka- illetve "iskolalátogatási" képtelenséget okozó igen erős görcsökig terjedhet. Kialakulásában számos okot feltételeznek (hormonális, idegrendszeri). Érdekes a görcsök "öröklődése". Az a lány, aki gyermekkorában azt látja otthon, hogy édesanyja havonta nagyon szenved menstruációja során, nagy valószínűséggel hasonlóan fogja megélni menzeszeit. Kezelésére fájdalomcsillapítók, görcsoldók és az ú.n. nem szteroid gyulladásgátlók alkalmazhatók. Ha ezek sem nyújtanak kielégítő fájdalomcsillapítást, akkor fogamzásgátló tabletta felírható. Gyakorlati tapasztalat, hogy miután fájdalmas menstruáció csak peteérés mellett fordul elő, a fogamzásgátlók (mint peteérés-gátlók) igen jó hatásfokkal csökkentik a fájdalmakat.

Ugrás a lap tetejére

Méhszájseb

    Eléggé gyakori, hogy egyébként panaszmentes nőknél nőgyógyászati vizsgálat során méhszájsebet találunk. A hüvely falát és a méhszáj felszínét normális körülmények között laphám borítja (hasonlóan pl. a száj nyálkahártyájához). A méh üregében és a nyakcsatornában a felszínt viszont hengerhám fedi. A méhszájseb lényege, hogy ez a hengerhám kikúszik a nyakcsatornából a méhszáj felszínére. Nem tudjuk az okát, de ez nem is lényeges. Jelentősége annak van, hogy a hengerhámot nem arra "találták ki", hogy bármilyen külső behatástól védjen. Ennek megfelelően krónikus gyulladást és folyást tud fenntartani, illetve minden fertőzés könnyebben megtelepszik itt.

    A kezelés lényege, hogy ezt a kóros hámot – pontosabban nem kóros, csak "kóros helyen lévő" hámot – égetéssel (ez már nem igazán korszerű), fagyasztással (folyékony nitrogén vagy széndioxid alkalmazásával) vagy lézerrel kezeljük. A méhszájat úgy "konstruálták meg", hogy ezt követően a sebre oldalról rákúszik a normális laphám. A beavatkozás ambulanter végezhető, egyszerű, pár perc alatt elvégezhető és fájdalmatlan.

Ugrás a lap tetejére

Mióma

    A nők tudatában a mióma elnevezés és a méh műtéti eltávolítása szorosan összekapcsolódik. Ez azon alapul, hogy a nőgyógyászati műtétek igen jelentős részét mióma miatt végzik. Azt azonban jóval kevesesebben tudják, hogy a mióma jelenléte nem jelenti automatikusan a műtét szükségességét. A mióma a méh mindig jóindulatú izomdaganata, mely a méh megnagyobbodását okozza. Mint már említettem, önmagában az a tény, hogy valakinél miómát állapítanak meg, még nem teszi okvetlenül szükségessé a műtéti beavatkozást. Operálni akkor kell, ha a mióma kétökölnyinél nagyobb vagy ha kisebb ugyan, de ellenőrzése során gyorsan növekszik. Ezekben az esetekben néhány év elteltével ha ritkán is, de előfordulhat rosszindulatú elfajulás. Szükséges továbbá a műtét, ha a megnagyobbodott méh súlyosabb vérzést okoz vagy ha nyomja a hasi szerveket, pl. a hólyagot vagy a végbelet. Az esetek túlnyomó többségében az észlelt (általában kisfokú) mióma csak rendszeres nőgyógyászati ellenőrzést igényel.

    Ha operálni kell, a mióma formájához, jellegéhez választjuk meg a műtéti technikát. Amennyiben a miómás göbök (legfeljebb 3-4) a méh falából a hasüreg felé kiemelkednek, és a nő fiatal, szeretne még szülni, akkor lehetőség van az ún. konzervatív mióma-műtét elvégzésére. Ebben az esetben csak a göböket távolítjuk el, maga a méh érintetlenül visszamarad. Ilyen műtét után kifejezetten javasoljuk a mielőbbi gyermekvállalást, mert a mióma néhány év után gyakran kiújul. Abban az esetben, amikor a göbök nem a méh felszínén, hanem annak falában helyezkednek el (sajnos ez a gyakoribb), és ezért maga a méh növekszik meg túlzottan, valóban csak a miómás méh teljes eltávolítása jöhet szóba. A méh üregébe domborodó göbök méhtükrözés (hiszteroszkópia) segítségével távolíthatók el. A méhet hasmetszésen át vagy hüvelyi úton vehetjük ki. A hüvelyi műtét lényegesen kevésbé terheli meg a beteget, rövidebb a kórházi tartózkodás valamint a gyógyulási idő. Ezért ha a mióma nem nőtt túl nagyra (férfiökölnyinél nagyobbra),és a műtét egyéb feltételei is adottak, akkor általában a hüvelyi úton való eltávolítást választjuk. Az utóbbi években néhány intézményben adottak a hastükrözéses (laparoszkópia) úton történő méheltávolítás lehetőségei.

Ugrás a lap tetejére

Méhsüllyedés

    A méh lesüllyedése, más néven előesése főleg az idősebb kor megbetegedése. (Fiatalabbaknál elsősorban többszöri szülést vagy nagy súlyú gyermek világrahozatalát követően alakul ki.) A méhet tartó szalagok a korral járó kötőszöveti gyengülés miatt megnyúlnak, a méh lejjebb kerül és a méhszáj a hüvelybemenetből kilóghat. Ilyenkor a méhszáj felszínét a fehérnemű kidörzsöli, váladékozó, néha vérző fekélyek alakulhatnak ki a méhszájon. Ha már nagyfokú a méh előesése, az általa lefele húzott hólyag helyzetváltozása miatt nehézzé válik a vizelet kiürítése; s ilyenkor a pangó vizelet miatt hólyag-, sőt vesemedence-gyulladás is felléphet.

    Noha a köztudatban szerepel a "méhszalagok felvarrása" nevű műtét, ilyet a szakma nem ismer. A műtéti megoldás a lelógó méh eltávolítása. Ez természetesen hüvelyi úton történik, vagyis hasmetszésre nincs szükség. A műtéti megterhelés kisfokú, a beteget hamar ki lehet kelteni az ágyból műtét után, és általában csak néhány napos kórházi tartózkodásra van szükség. A műtétet leggyakrabban gerinc-érzéstelenítésben végzik, mely kevésbé terheli meg a szervezetet, mint az altatás. Mindezen előnyök miatt a műtét idős betegeken is biztonsággal elvégezhető.

Ugrás a lap tetejére

Méhnyakrák

    A nőgyógyászati rosszindulatú daganatok legnagyobb százalékát a méhnyakrák adja. Ez sajnos nem az időskorúak betegsége; leggyakoribb előfordulása a 35. és 60. év közé tehető, de ennél fiatalabb korban is találkozhatunk vele. Ebből következik hogy ezen korosztály halálozásának egyik vezető oka a méhnyakrák. Évenkénti rendszeres szűréssel azonban a betegség a kezdeti (un. nulla) stádiumban kimutatható, amikor még semmilyen tünete sincs és panaszt sem okoz. Ebben az állapotban megfelelő kezeléssel gyakorlatilag 100 százalékos gyógyulási eredmény érhető el.

    A méhnyakrák időben történő felismeréséhez tehát szükséges, hogy minden nő évente eljárjon nőgyógyászati szűrésre (citológiai vizsgálatra). Ha a szűrés eredménye nem negatív, szükségessé válik szövettani vizsgálat, az úgynevezett konizáció elvégzése. Ennek során kúp alakú részt vágunk ki a méhszáj alsó részéből; ennek szövettani feldolgozása adja meg az egzakt diagnózist. Ha a szövettani lelet nulla stádiumú méhnyakrákot igazol, és a kimetszés az épben történt, továbbá a nő még szülni szeretne, eltekinthetünk a méh eltávolításától, és rendszeres citológiai kontroll mellett lehetőség nyílik további gyermekvállalásra. Szülni nem kívánó nőnél "megelégszünk" csupán a méh eltávolításával, a petefészkek a helyükön maradhatnak. Nem szűrés során felismert, előrehaladottabb méhnyakrák esetén szükségessé válik a méh, a petefészkek és a petevezetők kivétele vagy kiterjesztett műtét a környékbeli nyirokcsomók eltávolításával együtt.

Ugrás a lap tetejére